Mindenek előtt: pénteken (szept. 19.) vonulásos tüntetést tartanak a Kazinczy Iskola ügyéért, melynek állomásai: 16.30 - tapolcai tagiskola; 17.30 - Kazinczy (Középszer utca); 19.00 - Fidesz iroda (Kossuth utca). Hogy miért fontos, hogy minél többen ott legyünk, arról pedig a továbbiakban:

Tovább gyűrűzik a Kazinczy Általános Iskola körüli botrány. A tanárok, a többi alkalmazott és a szülők (no meg rajtuk keresztül a gyerekek) véleményének semmibe vétele túlmutat önmagán és igen rossz előjelnek is tekinthető.

Az előzmények a miskolciak előtt ismertek. Egy semmilyen támogatással nem rendelkező, szakmailag is komoly hátrányból induló, a Kazinczyban soha nem tanító jelöltet választott a KLIK az iskola élére, az eddigi igazgató helyett. A városvezetés nem mert szót emelni ez ellen, a minisztérium szerint minden rendben van. Ismerős helyzet és ismerős kommunikáció ez a kormánytól, nincs okunk meglepődni. De maga a tény, hogy gyakorlatilag a teljes iskolával szembemenve, gyomorgörcs nélkül helyeznek el valamiért valakit egy pozícióba, az cseppben a tenger, jó jellemzés a jelenlegi hatalomról.

Milyen logika vezérelheti azokat, akik az elkeseredett tiltakozást elengedik a fülük mellett? Nyilván tudják, hogy azokra többé nem számíthatnak hatalmuk megtartásában, akik szüntelenül demonstrálnak, ám azt is pontosan tudják, hogy az emberek többsége közönyös. Aki nem ebben az iskolában dolgozik, akinek nem oda jár a gyereke, az egyszerűen tudomást sem vesz azokról a botrányos dolgokról, amik ott zajlanak. Ez, a magyar emberek közönye a fő bástyájuk a hatalomban – és nem csak négy, hanem huszonnégy éve.

Kazinczys szülők gyújtanak mécsest az iskola előtt szeptember 12-én

Kis közösségeket ellehetetleníteni így számukra nem gond, a közvetlen környezetüknek elég betömni a száját és a tiltakozók elszigetelődnek, elfásulnak, „megunják és hazamennek”. Ha ez megtörténik és megtörnek, akkor jöhet egy másik kis közösség, ahol éppen egy cimborának kellene igazgatói, ügyvezetői, tisztviselői, vagy bármilyen pozíció. Ha ott is tiltakozni mernének, jöhet újra a bevált recept. Amíg a közönyt nem sikerül legyőzni, addig nincs remény a valódi változásra.

Az ilyen esetek, a tiltakozások, az ellenállás és annak letörése mindig a hatalom erejének fokmérője. Ha a rezsim azt látja, hogy lenyelik az emberek az igazságtalanságot, nem fognak össze és nem lépnek fel ellenük, akkor az jel arra, hogy lehet folytatni. Ha viszont végre győz a szolidaritás és az is odaáll a tiltakozók mellé, aki közvetlenül nem érintett, akkor a hatalom meg fog hátrálni – ám nem kérdés, hogy újra fognak próbálkozni valahol máshol mindaddig, amíg meg nem történik mindenütt ez a fajta összefogás.

Ezért ennek az Avas-déli általános iskolának az ügye nem csak az ott dolgozók és ott tanulók ügye. Sőt nem is csak a miskolciaké, hanem az egész országé. Ahol már a gyerekek, a kisiskolások érdekei és nyugalma sem ér semmit a hatalomnak, ott tudni lehet, hogy gátlástalan akarnokokkal van dolgunk és éreznünk kell, hogy senki nincs biztonságban, bárkit utolérhet az önkény. Ha másért nem, hát ezért kell összefogni és támogatni ezt a közösséget mindnyájunknak!